Idővel
Galatea jobban lett. Xaverius és Hadrianus folytathatták az
esküvőre való felkészülést. Mivel Galateának Ernestus-on kívül
más barátja nem volt, így vendégek javát Xaverius hívta meg.
Ernestus
látogatása igencsak meglepte Galateát. Ő maga kezeskedett a
menyasszony ruhájáról:
– A
feleségem választotta.
– Jó
ízlése van.
– Azt
meghiszem.
– Mi
újság veled és a családoddal?
– A
kisfiam nemsokára egyéves lesz. Apropó, az esküvőt,
családalapítás követi majd? Ha nem vagyok indiszkrét.
Galatea
így válaszolt:
– Még
nem beszéltünk erről Xavérral. Bevallom, nagyon szeretnék
gyerekeket.
– A
munkád mellett nem lesz könnyű. Ne érts félre, nem akarlak
kiábrándítani.
– Fogalmam
sincs, az elődjeim, hogyan alakították ki az életüket.
– Úgy
hallottam, voltak köztük családosok is. Sokan még a dédunokájuk
esküvőjét is megélték. De akit te leváltottál, ő a felesége
halála után mondott le e kiváltságról.
– Mi
lesz vele?
– Azt
mondják, él még néhány évet, ez idő alatt utoléri a kor és
csak úgy a „természetes” halál.
– Nem
is tudom, mit tennék, ha Xaverius már nem lenne velem. Ő az életem
értelme. Apa elvesztése is megrendítene.
– Megértelek.
***
Újabb
napok teltek el. Egyik este Galatea megint rosszul érezte magát.
Xaverius aggódva faggatta:
– Még
mindig nem heverted ki?
– Semmi
baj szerelmem. Ne aggódj ennyire értem.
Xaverius
azonban már nem volt képes, beletörődni a tényekbe.
Ahogy
elhaladt a kivilágított folyosón, egyre mélyebben a gondolataiban
merengett:
„-
Mint aki haldoklik. Ez már nem normális… Nem hiszem el, hogy
nincs semmi baj. Már hónapok óta ez van.”
***
Alig
egy hét volt már csak vissza az esküvőig. Galatea elégedetten,
boldogan ábrándozott az esküvő napjáról. Azonban Xaverius
váratlanul besétált szobájába:
– Hogy
vagy kedvesem?
– Boldogan.
Minden rendben?
– Igen.
Még az esküvőt érintő dolgokban is.
– Ügyesek
voltatok apámmal.
– Az
elismerés téged is megillet. Már nagyon várom, hogy láthassalak
a ruhádban.
Miután
Xaverius ajkát elhagyták e szavak, megcsókolta a menyasszonyát.
Nem
sokkal arra lett figyelmes, szerelme összeesik s eszméletét
veszti. A földön már hiába ébresztette Galateát. A nő teste
semmi életre utaló jelet nem adott. Xaverius összetört.
Elkeseredetten órákon át nem mozdult szerelme mellől. Legbelül
lángolt a dühtől és a bosszúvágytól…
Xaverius
és Galatea valós szerelmi történetét az utókor nem ismeri. Évek
teltek el az eset óta, s számtalan pletyka, szóbeszéd terjedt el.
Két rémtörténet vált a diákok körében népszerűvé, mellyel
alkalmanként egymást rémisztgették:
Xaveriust
úgy emlegetik, mint „Vérszomjas Xavért”, a hidegvérű
gyilkost. Galateát pedig, „Fehér asszonynak” hívják, aki a
kastélyban hófehér hajjal és ruhában kísért. A róluk terjedő
történetekből egyáltalán nem utalnak, meg sem említik a másik
félt. Mintha semmi közük se lett volna egymáshoz, annyira külön
álló a történetük. Nem is sejtik: Xaverius és Galatea valaha
egy pár voltak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése