Két
évvel később.
Galatea
a kastélyban sétált. Hirtelen szembekerült egy az egyik diákkal,
Ernestus-al. Az úrfi udvariasan üdvözölte, de a hölgy hirtelen
menekülőre fogta.
Egyenesen
Xaveriusba botlott. Ernestus amint meglátta őket, máris tudta
kicsoda a hölgy:
– Szóval
e szépség lenne a menyasszonyod.
– Igen...
Ő itt Galatea.
Galatea
a vőlegényére pillantott:
– Apám
megtiltotta, hogy kapcsolatba lépjek más diákokkal.
– Nyugodj
meg, nem lesz baj. Ernestus jó barátom, és teljes mértékben
megbízom benne.
– A
nevem Ernestus, üdvözöllek.
– Galatea,
örvendek.
A
hölgy a bemutatkozás után, hamar magukra hagyta őket.
A
végzős diákok körében egy megbotránkoztató esemény történt:
A tanárnő lebuktatott egy baráti kört, akik tiltott varázsitalt
főztek és fogyasztottak. Xaverius és társasága volt az. Azonban
a tanárok, csak egy diákot utasítottak az igazgató úr elé.
Galatea
ez időben, épp apjára várt a szobája előtt, amikor a diákkal
találkozott:
– Ernestus,
téged mi szél hozott ide?
– A
büntetés szele.
– Mi
bűne lehet egy ilyen jóképű és megbízható úriembernek.
– Bevallom,
cseppet sem vagyok ártatlan az ügyben. A tiltott főzethez én
csempésztem be a hozzávalókat.
– Csak
nem jókedv növelő főzetet kotyvasztattatok?
– Fején
találtad a szöget. Szerencsétlenségünkre túl jóra sikerült.
Végig nevettük az egész éjszakát. Ennek következményeképp
magunkra haragítottuk a fél iskolát, amiért nem tudtak miattunk
aludni.
Galatea
majdnem a falnak dőlt a nevetéstől.
– Látom
neked ilyen főzetre nincs szükséged. – Mosolyodott el Ernestus.
– Nos,
az már biztos, hogy nem én vagyok a legbénább kotyvasztó…
– Egy
jó barátunké, Lisanderé ez az elismerés.
– Add
át neki üdvözletem és a gratulációm.
– Úgy
lesz, csak legyek már végre túl ezen...
– Ernestus,
kérem, fáradjon be! – Hallatszott ki egy hang.
– Amúgy
miért csak te jöttél?
– Mert
annyira jó fej vagyok, hogy mindent magamra vállalok. Ha segítségre
lenne szükséged, bár isten adja, hogy ne legyen ilyen lakalom...
Nyugodtan fordulj hozzám bizalommal, szívesen segítek.
– Köszönöm,
nagyon kedves tőled.
***
Alig
egy év telt el. Galatea és Xaverius nagykorúak lettek. Szerelmük
változatlanul erős és megtörhetetlen.
Egymás
mellett várakoztak odakint a folyosón, Galatea édesapjára várva:
– Mit
gondolsz, az após jelölt még ma fogad?
– Nyugodj
meg, kérlek… Kicsit elfoglalt.
– Pont
a vizsga időszakot fogtam ki, mi?
– Pontosan…
Hadrianus
befejezte a vizsgadolgozatok javítását:
– Fáradj
beljebb Xaver, bocsáss meg a megvárakoztatásért.
– Semmi
gond.
Hadrianus
elkényelmesedett a székében:
– Hallgatlak
fiam, mit szeretnél?
– Galatea
kezét kérném és az áldásodat reánk.
Hadrianus
arcára mosoly derült. Büszke volt lányára, amiért ilyen jól
választott magának férjjelöltet:
– A
lányom keze a tiéd, áldásom rátok.
– Köszönöm.
Hadrianusnak
eszébe jutott egy dolog, melyet nem akart tovább elhallgatni.
Megköszörülte torkát és belekezdett:
– Azonban
van még valami. Amiről úgy gondolom, tudnod kell.
Xaverius
figyelmesen hallgatta a nagy varázslót.
– Családunkat
réges-régen megátkozták. Bővebben, a családunk nő tagjait. A
lányom is érintett. Idén töltötte be a huszonegyedik életévét,
és ha nem tévedek te is, fiam.
– Igen,
így van.
– Ha
most feleségül veszed őt. Mindössze öt évig lehetne veled.
Xaverius
elsápadt:
– Hogy
lehetséges ez, miféle átokról van szó?
– A
családunkban a nők, mindössze huszonhat évig élnek. Hirtelen
hagynak itt minket, élőket. Minden előjel és gyanakvás nélkül.
Ellenátkot, varázslatot, a mai napig sem sikerült találni rá.
Galatea édesanyját is ez az átok vitte el. De találtam rá egy
megoldást. Szerencsére a lányomnak van lehetősége élni vele.
Hallottam, amikor a lányom azt mondta neked: „Én nem tanulhatok
együtt a többi gyerekkel.”
– Emlékszem
rá. Azon a napon mondta, amikor először találkoztam vele. Sosem
értettem miért kell külön órákon részt vennie, ha neki semmi
szüksége rá.
– Pedig
igen is szüksége volt rá. Vannak nagy varázslók, boszorkányok,
akik az életüket tették fel egy komoly feladat elvégzéséhez.
Százévente választanak egy gyermeket és tanítanak. Galatea száz
évig is élhet evvel a lehetőséggel. Csak így lehet hosszabb az
élete.
Xaverius
megértette Hadrianus mondanivalóját.
Az
igazgató így folytatta:
– Galatea
nem csak hosszú életet kap, hanem sokáig tartó ifjúságot is. De
ennek az ajándéknak ára van. Az elődje átadja minden erejét,
mely egy időre legyengítheti. Azt mondták Galatea erős, és a
kapott tudással túl fogja élni a beavatást. Amint újra lábra
tud állni, megtarthatjátok az esküvőt. Persze, ha még mindig
szeretnéd őt elvenni.
– A
történet elején, majdnem elkeseredtem. Most már meg vagyok
könnyebbülve. De idebent változatlanul nagyon aggódom érte.
– Ez
természetes fiam.
– Nem
mondtam le róla egy percig sem. Csupán annyit szeretnék még
tudni, mit kell neki cserébe adnia ezért?
– Élete
végéig végrehajtóként kell szolgálnia. Részletesen sajnos nem
tudok beszámolni erről. Remélem a munkája, nem fog hatást
gyakorolni a közös életetekre.
Xavierus
megköszönte a vendéglátást és az őszinte beszélgetést. A
folyosóra érve, szorosan átölte Galateát s megcsókolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése