Ezen
a reggelen, Karel herceg várta őt az ajtó előtt:
– Jó
reggelt!
Imayra
mosollyal az arcán köszöntötte:
– Jó
reggelt Karel herceg!
– Búcsúzni
jöttem. Apám elküldött, hogy látogassak meg három nemes
családot.
– A
nősüléssel kapcsolatos?
– Igen,
sajnos – sóhajtotta – Kérlek, imádkozz értem, hogy találjak
a három feleség jelölt közül egyet, akit képes legyek szeretni.
– Az
este gondoltam rád. Meglátjuk, az imáimat meghallgatták-e.
Karel
hálálkodott:
– Köszönöm
Imayra! Én is imádkozni fogok érted.
Leyra
odament Imayrához:
– Nem
irigylem Karel herceget.
– Itt
senki se boldog? Amikor először körbevezettél, mindenki annak
tűnt.
– Csupán
annak tűnt. Az itt lakók szívében nagy a fájdalom, főleg a
veszteségek miatt – világosította fel a tünde nő.
E
napon, Karel herceg nélkül járták be a környéket. Egy falúból
se jött hír, támadásról. Leyra kezdett gyanakodni. Amióta
Imayra itt van, azóta az ellenség nem mozgolódik. Mintha
megérezték volna. Leyra a király elé állt elméletével, aki
csak legyintett:
– Nem
tartom valószínűnek.
Leyra
megnyugodott, s nem rágódott rajta tovább.
Imayrának
is feltűnt a nyugalom. De mégis mit tehetne? Nem ő e földnek a
királynője. Szavai, bölcs gondolatai, itt nem találnak
meghallgatásra. Mintha a falnak beszélne. Attól tart, a csend
hátterében, komoly dolog áll. Ami kitudja, mikor következik be...
Selrond
és Imayra ezen az estén is szótlanul fogyasztották a
vacsorájukat. Majd távozás előtt Imayra, Selrond szerelme felől
érdeklődött:
– Beszéltél
a nővel az érzéseidről?
– Nem.
Szerinted szükséges?
– Igen,
a te érdekedben.
Imayra
a vacsora után, már majdnem belépett a szobája ajtaján, amikor
Selrond feltett neki egy kérdést. Aminek nem értette a
jelentőségét.
– Imayra,
emlékszel az első találkozásunkra?
A
nő, a király felé fordult:
– Igen,
a torkodnak estem. Nem túl kellemes emlék a számomra, de igen mély
nyomott hagyott bennem. Máig is restellem…
Selrond
egy mély levegő után, vallomást tett a nőnek:
– Te
vagy az a nő, akivel nem köthettem össze az életem, a törvényeink
szerint.
Imayra
lábai a földbe gyökereztek. Ő erre cseppet se számított.
Selrond
megfogta a kezét, s bölcsebbnek látta, ha odabent folytatják:
– Így
igaz. Haldor is hasonlóan érzett irántad. De az ő érzései közel
se voltak olyan erősek, mint az enyémek. Haldor világosított fel
a törvényről. Majd úgy döntöttem, az lesz a legbölcsebb, ha ő
visz magával. Így könnyebb lesz feleségül vennem azt a nőt,
akit apám a halála előtt nekem szánt.
Imayra
átölelte a királyt:
– Miért
nem mondtad eddig?
Selrond
elmosolyodott:
– Emlékezz,
te biztattál. Különben szóba se hoztam volna.
A
király megcsókolta a nőt, s elbúcsúzott tőle:
– Szép
álmokat.
Kettejük
között a csók, e szoba titka maradt.
A
nő már más szemmel nézett a királyra. A szokásaik is
megváltoztak. Szemmel láthatóan, szokatlanul viselkedtek egymás
közelében. Mely feltűnt mindenkinek a királyságban, akik együtt
látták őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése