Másnap
reggel, nem sokkal az indulás után, egy seregbe botlottak. A
vezetőjük Izay volt, így nem kellett semmitől se tartaniuk. Darek
nagyon szégyellte magát a szökése miatt. Egy szót se mert
mondani neki. Még a szemkontaktust is kerülte vele.
Izay
és Zora elvonultak:
– Hallom,
elfogadod az öcsém ajánlatát. Ilyen ruhában, azért még se
állhatsz elé. Képzeld, alig egy napja belebotlottunk egy
karavánba. Nagyon szép dolgokat árultak. Bíztam abban, lesz
alkalmunk még találkozni, hogy átadhassam neked. A színe érdekes,
de neked biztos jól fog állni. A patak mellett, a kisebbik ládában
megtalálod.
Zora
örült az ajándéknak. Melyet alig várt, hogy felpróbálhasson:
– Köszönöm.
Mennyire érdekes a színe?
Izay
lelkesen így felelt:
– Akitől
vettem, azt mondta, egy északi néptől származik. Egy királynőé
volt.
Zora
az emlékeiben kutakodott. Sok uralkodót ismer, de királynőket
alig:
– Egy
királynőé…
Izay
részletekbe bonyolódott:
– Nem
is hallottam még a Csillagvirág klánról. Pedig rengeteget
olvasok. Ráadásul imádom a térképeket. Lehet, bővítenem
kellene az ismereteimet. Ki tudja mennyi klán létezik még ebben a
világban, ami felfedezésre vár.
Zora
úgy érezte, ideje készülődnie:
– Köszönöm,
fel fogom húzni a ruhát. Sajnos sietnem kell. Remélem, látjuk még
egymást.
Izay
kételkedve tekintett a nőre:
– Reménykedjünk.
Zora
hamar rá akadt a ládára. Kivette s egy közeli bozontosban pedig
felhúzta. Majd el sétált a patakhoz, ahol a kezeivel végig
simított a ruha szőtt anyagán. Emlék képek villantak be neki,
egy nőről. Egy haldokló nőről:
– Anya,
ugye büszke vagy rám, amiért nem hagytalak cserben? A klán fenn
maradt. Ez volt a cél, és úgy érzem sikerült teljesítenem az
ígéretem. Még pedig az életem árán.
A
népe színében, már sokkal jobban érezte magát, és
magabiztosabbnak.
Darek
lépésekkel tartózkodott mögötte:
– Rád
mindenki büszke Zora. Miről beszéltél az imént?
Zora
felé fordult, s beavatta:
– A
halálomról és az édesanyámról. Oly régóta vagyok itt,
halandók között, azt se tudtam, honnét származom. Ez a ruha
visszaadta nekem az emlékeimet. Most már tudom, hova tartozom.
Kérlek, ígérd meg, hogy haza viszed a testem.
Darek
közelebb lépet hozzá:
– Nem
maradhatsz itt? Velem? Szeretlek Zora, de ha apámat szereted, én
megértem. Elfogadom.
A
nőt meglepte Darek vallomása:
– Apád
megbukott a szememben. Szívesen hozzád mennék, élnék veled
boldogan. De nekünk sincs jövőnk. Ezért kérlek, a feladatom
végeztével, vidd haza a testem.
Darek
egyetértően bólintott:
– Rendben,
megígérem. De honnan tudod, hogy megkértem volna a kezed?
Zora
kissé elpirult:
– Azt
hiszem bele látok a gondolataidba. Lehet ez egy képesség. Még nem
tökéletes...
A
herceg csodálta a nőt. Már szinte elkeseredve állt előtte:
– Mi
lesz velem nélküled? Nem sokára király leszek, és te vagy az
egyetlen, akit elvennék.
Zora
megsimogatta a herceg arcát:
– Biztos
akad olyan lány, aki úgy rabul ejti a szíved, mint én. Sok sikert
Darek. Légy boldog, és ne okoz nekem csalódást.
Darek
arcára egy halovány mosoly derült:
– Úgy
lesz, megígérem.
Loyk
nagyon meglepődött, amikor meglátta azt a lányt, akit egy faluban
ismert meg. Bátornak vélte, bár aggódott is, amiért képes volt
egy seregnyi férfival együtt utazni:
– Ivola,
te mit keresel itt? – ballagott oda hozzá.
A
lány örült a viszontlátásnak:
– Loyk!
Már azt hittem, előbb halok meg, mint lesz lehetőségem téged
újra látni. Örülök, hogy újra látlak. Nagyon hiányoztál –
kell fel a fűről, s oda ment a fiúhoz:
– Harcolni
jöttem, nem másért – tette hozzá lelkesen.
Loyk
elpirult, s a lány szemébe nézett:
– Örülsz?
Bevallom, én is nagyon örülök neked. De ez azért őrültség
volt tőled…
Ivola
kissé felháborodott:
– Őrültség?
Háború van…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése