Zora
már messzebbről látta, későn érkezett. A falu lángokban állt.
Az ott lakók pedig tehetetlenül, egy helyben álltak. Könnyeikkel
küszködve nézték, ahogy elég mindenük. A nő a házakat, ő
maga állította vissza eredeti formájukba, a szellemek erejével.
Az emberek hálásak voltak, de távolság tartóak is. Tartottak az
ismeretlentől. Csak egy lány merészkedett oda hozzá:
– A
Tűz Hadsereg járt itt, és három lázadót kerestek.
A
lány az információkkal sokat segített. Zora ezért hálás volt:
– Köszönöm,
esetleg meg tudod mondani a három lázadó nevét?
– Két
fiú volt, Loyk és Timur. A lány pedig Della. Miért keresi őket?
Zora
a dombok felé nézett, és így szólt:
– Mert
ők is keresnek engem. A falud Jégországához tartozik?
– Igen.
De ez a támadás bizonyára, fenyegetően fog hatni az uralkodóra.
Félek, Jégország is háborúzni fog.
– Ne
félj húgom. A háborúnak nem sokára vége.
Nyugtatta
meg Zora, s folytatta a nyomok követését.
Darek
herceg és Izay letáboroztak. A herceg a nyugtalansága miatt, nem
tudott elaludni. Egyáltalán nem jött álom a szemére. Sétája
során, távolabb, megpillantott egy magányos, hosszú szőke hajú
nőt. Izay csendesen oda sompolygott mögé:
– Mit
találtál fiam?
A
herceg ijedtében, majdnem kiugrott a bőréből:
– Ne
ijesztgess nagybátyám. Amúgy, csak egy nőt.
Izay
meglepődött:
– Egy
nőt? Nem mondták neked, nőket nem szabad kukkolni? Fogadni merek,
fürdik a szerencsétlen. Na, állj egy kicsit odébb, hogy én is
lássam – noszogatta.
Darek
felháborodott:
– Tessék?
Még hogy én vagyok a perverz...
Izay
amint meglátta az említett nőt, elmosolyodott:
– Ő
csak Zora.
Darek
halkan kérdezett:
– Ismered?
Izay
kérdően nézett a hercegre:
– Miért?
Te nem?
Darek
herceget elfogta a gyanakvás, s válaszolt nagybátyja kérdésére:
– Még
nem volt alkalmam találkozni vele, nem is hallottam róla.
Izay
nem mutatta ki, de örült a fiú válaszának. Gondolta, jobb is
így. Egy darabig még időztek egy keveset. Nézték ahogy a hold
előbújik a felhők mögül, s megvilágítja a partszakaszt. Darek
felkiáltott:
– Ez
nő áll a vízen!
Izay
felnevetett:
– Na
és? Egy szellemnél ez nem meglepő. Javaslom, menjünk vissza.
A
herceg nem ellenkezett, hallgatott a jó szóra.
Másnap,
kora reggel, Darek ébresztette a nagybátyját:
– Izay,
itt van a szellem.
Izay
amint felébredt, nem tudta hova nézzen:
– Hol?
Darek
moccanni se mert, annyira félt nőtől:
– Ott,
annál a fánál – remegő kézzel mutatott egy irányba, ahol a
nő, komoran figyelte minden mozdulatukat. Izay érezte, ahogy
gyilkolja őket a tekintetével.
Izay
felkelt, s barátságosan köszöntötte a nőt:
– Üdvözöllek
Zora, nagyon régen láttalak!
Zora
közelebb lépett hozzá:
– Jó
reggelt Izay. Örülök, hogy látlak. Bár a pusztításnak, amit
magad mögött hagysz, annak korántsem.
A
férfi nyelt egyet. Azon agyalt, hogyan magyarázza ki magát és
Darek herceget, e kellemetlen szituációból.
Izay
arcára hirtelen mosoly derült:
– Lázad
a kölyök. Tudod, milyenek…
A
nő unottan hallgatta a férfit. Mögöttük Darek herceg mereven
nézett, s legszívesebben homlokon csapta volna magát, e
sületlenség hallatán:
„-
Ez az, fogd rám..”- mérgelődött. Hiába állt messzebb tőlük,
minden egyes szót kristálytisztán hallott.
Zora
kiszúrta magának Darek herceget. Közelebb ment hozzá, hogy jobban
szemügyre vehesse:
– Olyan
ismerős a szeme…
A
hercegnek halál félelme lett a nőtől. Moccanni se mert. Ahogy
teltek a percek, Darek egyre biztosabb volt abban, Zora mosolyát és
szúró tekintettét, jó ideig nem fogja elfelejteni.
Izay
rögvest a fiú elé állt, így próbálta takarni:
– Lehet,
már találkoztál a felmenőivel, az elmúlt száz évben.
Zora
nem mozdult. Zavarta amiért a férfi megakadályozta őt, a fiú
szemügyre vételében. Szóvá azonban nem tette. Valami más
érdekelte:
– Lehet.
De miért van meg vágva az arca?
Izay
most már őszintén válaszolt:
– Szegény
gyerek, úgy egy hete összekapott az apjával…
A
herceg hosszasan figyelte őket. Azt feltételezte, Zora és Izay,
már nagyon régóta ismerhetik egymást. Ettől naptól kezdve, Zora
velük maradt. Izay örült a nő társaságának. Darek olykor
megpróbált közeledni a nő felé, leküzdve ezzel félelmét. A
nagybátyja pedig mindig megakadályozta benne:
– Verd
ki a fejedből. Ő egy másik világhoz tartozik – figyelmeztette.
Egy
másik alkalommal pedig így fogalmazott:
– Tégy
meg egy szívességet. Ne említsd neki, hogy Arion fia vagy.
Darek
már nem tartott a nőtől. Egyre inkább sajnálta, amiért csak
messzebbről csodálhatja, figyelheti őt. Szívesen megismerné,
beszélgetne vele. A nagybátyja mindig mellette volt, még akkor is,
amikor az apja elfordult tőle. Hálával tartozott neki. Ezért
tiszteletben tartotta Izay kéréseit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése